Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betegen

2009.09.08

Ma reggel arra ébredtem, hogy az öcsém az ágyam szélén ülve azt magyarázza, hogy föl kéne végre kelnem. Persze nem keltem föl, csak negyed óra múlva. Minek keljek korán, ha úgyse megyek suliba? Tegnap ugyanis a dokinénim a következő gyógymódot írta elő:

-szerdánál előbb nem mehetek vissza a suliba

-napi 20-25 perc relaxálás

-esténként citromfű teát kell innom

és újra szednem kell a homeopátiás depigyógyszert.

Én naiv már kezdtem azt hinni, hogy a depresszióból sikerült egyszer és mindenkorra kilábalni. Itt és most ragadom meg az alkalmat, hogy tájékoztassak minden depressziótól szenvedő idős és fiatal embert, hogy a depresszió csak enyhül, de SOHA nincs vége.  Ezt jól példázza mind az én esetem, mind Deby barátnőm esete. Ő se tud végleg kilábalni ebből a dologból.

Mindegy, nem is erről akartam írni. Az a helyzet, hogy annyira kiborultam attól, ami ebben az évben-és majd a következőben is- vár rám, hogy sikerült jól megbetegítenem magamat. Étvágyam nincs, van viszont helyette hányingerem és gyomorfájásom. A dokinénim szerint, ha így folytatom a stresszelést, akkor sikerül csinálni magamnak egy jó kis gyomorfekélyt... Hát az most nagyon nem kéne. Azt mondjuk nem értem, hogy miért csak mi ketten (Debyvel) stresszelünk ezen az éven. Az osztálytársaim ugyanis két módon fogják föl a dolgokat:az egyik fele nagy ívben tojik mindenre, a másik fele, meg úgy magol mint egy gép. Na nekem ez sosem ment.  Négy érettségit csinálunk idén, mind a négy előrehozott, kettő közülük pedig emelt. Emiatt töriből két könyvet kell idén végigvennünk. Miért csak én érzem ennek a súlyát? Szerintem képtelenség ezt végigcsinálni. De a többieket ez úgy tűnik nem zavarja. Egyébként valószínű, hogyha készen lennének az utinaplóim, amiket nyáron kellett volna megírnom, akkor nem szenvednék ennyit. Úgyhogy megyek is gyorsan befejezni mindkettőt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.