Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy peches nap

2009.11.20

Ez a nap katasztrofális volt. Na jó, lehetett volna még egy fokkal rosszabb, de akkor azt hiszem megőrültem volna...

Szóval szépen fölkeltem (volna) negyed hatkor, (ha nem alszom vissza, így aztán félkor keltem) megfürödtem meg minden egyéb, és mivel senki nem kelt föl rajtam kívül, gondoltam negyed hétkor már fölkeltem anyut. Szóltam neki, hogy tudja-e, hogy mennyi az idő, mire rám mordult, hogy igen. Így aztán egyedül csináltam meg a reggelim meg az uzsim. Anya nagyon kómás állapotban megjelent a konyhaajtóban és köszönés helyett az első dolga volt megjegyezni, hogy a hajpántom nem illik a fölsőmhöz, és hogy engedjem ki a hajam. Eztán lóhalálában elindultam -volna, ha megtalálom a csizmám, ami ugyebár mindenkit nagyon zavart az előszobában és feltétlenül el kellett tenni.... Mivel nem találtam meg egyik cipős szekrényben sem, felvettem az edzőcipőmet helyette. A házból kilépve a kapuig is alig láttam el, akkora volt a köd. A buszt természetesen lekéstem - láttam amint néhány fényes folt elúszik vízszintesen a város felé- és húsz percet várhattam a következőre, amivel nem biztos, hogy beérek 7:10-re (akkor kezdődik a nulladik órám). Szerencsére beértem időben és csodával határos módon, az öt órából amit ma az osztályfőnök tartott volna, csak négyet tartott meg, és azokon sem feleltünk. A földrajz dolgozatot viszont kiosztották, és a várt ötös helyett egy ronda hármas díszelgett rajta... (Fogalmam sincs, miért, amikor az összes anyagot értettem -nekünk angolul van a föci és ez némi nehézséget okoz...-, és a gyakorlófeladataim is hibátlanok voltak. Sőt, a többieknek is én magyaráztam el az anyagokat...) Annyi biztos, hogy én ezek után nem tanulok föcire, mert egy hármast tanulás nélkül is összehozok. Amikor kicsöngettek az utolsó óráról, és kezdtünk összepakolni, szétnéztem és azt vettem észre, hogy a barátnőim már hét határon túl vannak (se cucc, se kajajegy, tehát tuti elmentek). Ez azért is volt vicces, mert egyikőjükkel megbeszéltük, hogy megyek hozzájuk. Egyszerűen megfeledkeztek rólam! Szörnyű érzés, annyit mondhatok. mindezek után, mikor hazaértem beszéltem velük és fel se tűnt nekik, hogy történt valami...

Na, ilyen egy igazán peches nap! Tudtam, hogy reggel nem kellett volna fölkelni...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.