Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érintés

2010.05.02

Nehéz dolog úgy ülni valaki mellet másfél órát, hogy attól rettegsz, hogy hozzád ér, miközben mindennél jobban vágysz egy érintésre... Félsz, hogy hozzád ér, mert tudod, hogy ha ez megtörténik, akkor nem fogsz tudni továbblépni, pedig nem lehet köztetek semmi, és hogy ha hozzád ér, elpirulsz és olyan hangosan kezd el dobogni a szíved, hogy még a melletted ülő is hallja... Mégis, egy világot érne az az egy kis érintés, megnyugtatna, szétáradna benned a boldogság, és éreznéd, hogy még mindig ott van az a titokzatos valami köztetek...

Milyen furcsa dolog, hogy évek óta ismersz valakit, és sosem tudtad behatárolni, mi van köztetek, majd egy apró szikra elég hozzá, hogy minden felboruljon; a jól behatárolt kapcsolatcímke amibe beleszorítottad az összes érzést, a hozzáállás, a szavak és érintések eddigi jelentése...minden. Elindul a lavina, és nem tudsz alóla kikerülni. Betemet, és mire észbe kapsz, egy bonyolult, teljesen új, izgalmas és fájdalmas helyzet közepén találod magad. Valami olyannak a közepén, amit nem tudsz kezelni. Észreveszed, hogy másképp néz rád, másképp érint, minden új értelmet kap. S hirtelen lángba borul minden, és rájössz, hogy csak erre vártál, csak Őt kerested.

És hiába szeretitek egymást, hiába nincsen semmilyen akadály, mégsem lehettek együtt, mert ezt az érzést nem szabad felbolygatni...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Debrecen johni01@citromail.hu

(Rezneki János, 2010.10.05 18:54)

De mindent szabad csak nem minden hasznos.Amiről írsz az a félelem.